Kolloid értékesítési oldal
A kolla görögül enyvet jelent, a kolloid enyvszerűt. Thomas Graham kémikus, a kolloidok első jelentős kutatója nevezte el ezeket az anyagokat kolloidoknak 1861-ben. Úgy találta, hogy a kolloidok legjellemzőbb képviselője az enyv.
Kolloidnak nevezzük az olyan anyagokat, amelyek részecskéinek nagysága nagyobb, mint az atomok és a molekulák mérete, de szabad szemmel még nem különböztethetőek meg, esetleg erős felbontású mikroszkóppal láthatóvá tehetőek. A kolloidok átmérője mintegy 10-szer, 100-szor nagyobb, mint az atomok és a kisebb molekulák mérete. A kolloidok olyan oldatok, amelyekben igen apró méretű 1 nanométertől az 500 nanométerig terjedő méretű szemcsék vannak oldva, szétszórva, elkeverve, diszpergálva. Leggyakrabban vizes kolloidok fordulnak elő az életünkben, de olajok, zsírok és más oldószerek is lehetnek folyadék közegek. Olyan hétköznapi anyagok tartoznak a kolloidok körébe, mint a tej, a vaj, a különféle kocsonyás anyagok (gélek). Az élethez tartozó folyamatok jelentős része kolloid rendszerekben zajlik le, a sejtek belsejében.
Kolloidokat alapvetően a következő módszerekkel állíthatunk elő: nagyobb szemcséket aprítunk kolloid méretűre (porlasztással, kolloid malomban, ultrahanggal stb.) vegyi eljárással olyan körülmények között (hőmérséklet, koncentráció, oldószer stb.), hogy a keletkező csapadék szemcséinek mérete kolloid méretű legyen valódi oldatban úgy változtatjuk meg a körülményeket, hogy az oldott anyag (egy része legalább) kolloid méretű szemcsékben váljon ki.
Az ókorban hét fémet és hét égitestet ismertek, és hét napból áll a hetünk is.
Hold
Ezüst
hétfő
Mars
Vas
kedd
Merkúr
Higany
szerda
Jupiter
Ón
csütörtök
Vénusz
Réz
péntek
Szaturnusz
Ólom
szombat
Nap
Arany
vasárnap
Ezüst
A történelem során az ezüstöt az egyik legjelentősebb és legfunkcionálisabb hagyományos nemesfémnek tartották. Az ezüst fényét és fehérségét latin neve is tükrözi – „argentum”, amely a szanszkrit „light” szóból ered. Bár széles körben elterjedt az a vélemény, hogy az ezüstöt a Közel-Keleten már az ie 7. században gyártották, vannak olyan információk, amelyek arra utalnak, hogy az egyiptomiak a núbiai sivatagban (i.e. 4. század) számos bánya kiaknázásával találtak ezüstöt, és hogy a korai Kr.e. 3. században az ezüst kiaknázása az ókori Görögországban is elterjedt volt.
Vannak feljegyzések arról, hogy az ókori Görögországban az ivóvíz tartalékokat ezüst edényekben tárolták. Tehát Nagy Sándor hadjárata során egy akkoriban megmagyarázhatatlan jelenség történt. Egyik győzelmet a másik után jegyezték fel, Kr.e. 327-ben a görögök lerohanták Indiát. Úgy tűnt, nem volt elég erős erő, hogy megállítsa a nagy parancsnok félelmetes seregét. A görög katonákat azonban „titokzatos” gyomor- és bélbetegségek sújtották. A katonák kimerülten és erőtlenül indultak hazafelé.
Érdekes módon a görög tábornokokat ritkán érintették, ellentétben a katonákkal. Kétezer évbe telt, mire a tudósok megmagyarázták ezt a jelenséget: a lényeg az, hogy a katonák bádogkancsóból, a tábornokok pedig ezüstkancsóból itták a vizet. Hérodotosz, egy ókori történész szerint már az ie 5. században Cyrus perzsa király hadjáratai során „szent” ezüst edényekben tartotta az ivóvizet. A rómaiak széles körben használták az ezüst-nitrátot a fertőzések leküzdésére. A középkor ismert alkimistája, Paracelsus említi írásaiban az ezüst terápiás hatását.
Az ókori arabok ezüst edényekben tárolták a vizüket, hogy frissen és baktériumoktól mentesen tartsák. A halálos pestis, amely több millió embert ölt meg, elkerülte a szaracénokat és a föníciaiakat, akik ezüstedényekben tartották a vizet, mert azt hitték, hogy az ilyen víz nem okozhat halálos betegségeket. Az indiai szentírásokban feljegyzéseket találhatunk arról, hogyan fertőtlenítették a vizet úgy, hogy olvadt ezüstöt süllyesztettek bele.
Az ősi csakrarendszerben, amely testünk hét energiaközpontjával foglalkozott, azt hitték, hogy az ezüst a hatodik csakrához kapcsolódik, amelyet mi inkább harmadik szemként ismerünk, és hogy az ezüst segítette annak kinyílását, ami élesebb érzéket eredményezett (intuíció és tisztánlátás). A Védák a tiszta fémek bevitelét javasolják a szervezet energiaegyensúlyának fenntartása érdekében. Az ezüst, mint máj- és testnedv-tisztító fontos szerepet játszik itt.
A kutatások kimutatták, hogy az észak-pakisztáni hunza nép nem szenved rákban vagy szív- és érrendszeri betegségekben. Úgy gondolják, hogy ez annak köszönhető, hogy évszázadokon át használták a magas ezüstkoncentrációjú forrásokból származó vizet. Az egész völgy híres lakóinak hihetetlen egészségéről és hosszú élettartamáról.
A középkorban a „státuszukat nagyra értékelő” királyi és nemesi családok ezüsttárgyakat használtak. Akkor nem csak a presztízs kérdése volt, hanem így védekeztek a kolera- és pestisjárványok ellen, amelyek a lakosság többi részében kiterjedt halálozást okoztak. Térségünkön az a szokás, hogy a kutat ezüstpénz ledobásával szentelik fel, vagy gyermek születése alkalmából ezüst teáskanál ajándékot adnak ajándékba, amely a jó egészséget és a hosszú életet jelképezi.
aranykolloid arany kolloid ezüstkolloid ezüst kolloid platinakolloid platina kolloid palládiumkolloid palládium kolloid
Arany
Az ókori kultúrákban a "fémek királyát" az orvosi gyógyszergyártásban és a betegségek különféle kezelésében használták. Az arany gyógyító tulajdonságai nagyon kiterjedtek voltak. Elpusztítja a baktériumokat, fertőtlenít, erősíti a szervezetet és javítja az immunitást, pozitívan befolyásolja a szív és a belső szervek munkáját. Ezenkívül a tiszta arany hipoallergén fém.
Paracelsus alkimista, filozófus és orvos, aki a XVII. században élt, ezt írta az aranyról:
"Nem a fémek arannyá alakítása kell, hogy legyen a kémia célja, hanem a gyógyszerek biztosítása."
Indiában úgy tartják, hogy az arany rendszeres bevitele jótékony hatással van az emberi szervezetre, megfiatalítja és tonizálja azt. Az aranyat por vagy tabletta formájában veszik (az átlagos napi adag 1-2 mg). A japánok is meggyőződtek az arany étkezési bevitelének érdemeiről. A legfinomabb aranyfóliát adják a teához vagy a szakéhoz.
Az orvostudománynak ez egyik ága az aranyhasználattal foglalkozik. A nemesfém vegyületei számos gyógyszer részét képezik, amelyeket rosszindulatú daganatok, tüdőtuberkulózis, bőrbetegségek és autoimmun betegségek kezelésére használnak. Egyes arany nanorészecskéket tartalmazó orvosi gyógyszerek sikeresen veszik fel a harcot a gyomorfekélyt okozó Helicobacter pylori baktériummal, és gombaellenes hatást fejtenek ki. Az arany nanorészecskéket tartalmazó gyógyászati termékeket széles körben alkalmazzák a krónikus ízületi gyulladás kezelésében.
1929-ben Jacques Forestier francia tudós volt az első, aki arany-nátrium-aurotiomalát injekciót alkalmazott rheumatoid arthritisben szenvedő betegek kezelésére. Az auroterápia (aranyvegyületekkel végzett kezelés) rendkívül pozitív hatást fejtett ki. Az injekciók enyhítették az ízületi fájdalmat és megszüntették az ödémát. Az ilyen kezelések azonban túl drágák voltak. Az injekciókat több hónapig kellett végezni, amíg meg nem jött az eredmény.
Manapság van néhány immunszuppresszáns gyógyszer, amelyek arany nanorészecskéket tartalmaznak. Ezeket a gyógyszereket krónikus fertőzésekben vagy onkológiai betegségekben szenvedő betegek számára írják fel.
aranykolloid arany kolloid ezüstkolloid ezüst kolloid platinakolloid platina kolloid palládiumkolloid palládium kolloid